Intézményeink több mint tíz éve szoros kapcsolatot ápolnak. Felsorolni is nehéz lenne, hogy hány közös, tartalmas, szakmai jellegű vagy a személyes kapcsolatokat elmélyítő találkozásban volt része diákjainknak, kollégáinknak határon innen és túl. 

Testvériskolánk idén ünnepli fennállásának 130. évfordulóját. Intézményi vezetésünket az a megtiszteltetés érte, hogy a meghívásnak eleget téve, részt vehettünk az „Iskola másképp” rendezvénysorozaton. A hagyományosan nemzeti ünnepünk elé időzített projekthét számos megható, a közösséget formáló eseménnyel zajlott.

Március 12. –  Csütörtök  

Az iskola és helytörténeti vetélkedőt tekinthettük meg, amely hagyományosan az ötödik évfolyamosok csapatai között zajlott.

Március 13. – Péntek   

Reggel látogatást tettünk Simó Ildikó igazgatónő vezetésével, küldöttségünk – Pozsári Gyöngyi igazgató, Rusznyák Edit igazgatóhelyettes, Pócs Márton igazgatóhelyettes-részvételével az alsósok „timafalvi” iskolájában, ahol az első-negyedik évfolyamosok díszbe öltözötten hallgatták meg Petőfi Sándor Jövendölés című versét egy nyolcadikos diák tolmácsolásában. A nap eseményei közül rendhagyó mivolta miatt kiemelkedett a Fülöp Anna Juliánna és Simon Géza Áron tanárok mint ötletgazdák szervezésében az iskola történetében elsőízben összeállított időkapszula elhelyezése, amely a következő húsz évre egy csak az „őrzők” – négy végzős tanuló- által ismert helyre került.

A délelőtti események zárásaként testvériskolai küldöttségünk is részt vett az iskola előtt álló Petőfi Sándor mellszobor koszorúzásán.

Az „Iskola másképp” projekthét záróeseménye a -mint minden évben, így idén is-szívszorítóan megható „Petőfi gála” volt. Itt hagyományosan megmutathatják magukat minden korosztály tagjai az óvodásoktól a nyolcadik évfolyamosokig. 

Az ünnepi díszbe öltözött óvodások műsorát figyelve már „gombóc költözött a torkunkba”  és meghatódottságunk nem csökkent az alsósok népszokásokat, tavaszköszöntő dalokat felvonultató műsorát látva sem. Ismét meghallgathattuk Petőfi Sándor Jövendölés című versét. A műsor talán legmeghatóbb pillanatait hozta az ötödikesek irodalmi-zenés összeállítása „Ez a hely az én hazám…” címmel. A következőkben egy általunk (Rusznyák Edit-Pócs Márton) megzenésített és előadott Varga Domokos vers, valamint két szintén saját kísérettel előadott Petőfi vers is elhangzott.  A gála méltó zárása volt a Mákvirágok néptánccsoport „Tavaszi kaláka”  című előadása. A „Petőfis” diákok alázatos, fegyelmezett, ugyanakkor láthatóan örömmel teli előadásai magas színvonalú tanári munkáról, rengeteg befektetett energiáról tanúskodtak amiért nem csak a székelykeresztúri szülők lehetnek hálásak, hanem mi, anyaországbeli vendégek is. Az ünnep vigíliáján szívet melengető volt megtapasztalni azt a legjobb értelemben vett módon alázatos munkát, amellyel mindenki hozzátette a saját részét a gála sikeres lebonyolításához, azt a történelmünk nagyjai és eseményei iránt átérzett tiszteletet, ami, legyen szó gyermekdalról, táncról, drámajátékról, minden szereplő előadásán érezhető volt és a teljes műsort belengő szeretetteljes hangulatot, ami sugárzott az előadó diákokból és a felkészítő kollégákból egyaránt.

A gála zárását követően az iskola dísztermében Simó Ildikó igazgató mutatta be a meghívott testvériskolai küldöttségeknek és Székelykeresztúr közönségének az iskola 130 évét bemutató új kiadványt.

Március 15.- Vasárnap

Székelyföld és az egész erdélyi magyarság legnagyobb becsben tartott ünnepe március 15-e. Az egyetlen nap, amikor -ha csak néhány óra erejéig is- a nemzeti lobogó rövid, de annál szimbolikusabb útját bejárva a székelykeresztúri református templomból eredeti helyére, a millenniumi országzászló rúdjára kerülhet. A zászló kivitelét ünnepi istentiszteletek előzték meg a város katolikus, unitárius templomaiban is. A református templomban tartott istentisztelet megható részeként a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium tanulóinak műsorát tekinthettük meg. A városi megemlékezésre felvonulók a lobogó előtt tisztelegve érték el a főteret, a Petőfi Sándor szobra mellett felállított színpadot. Újabb megtiszteltetésként elhelyezhettük koszorúnkat a szobor talapzatán. Az ünnepi beszédek sorát Koncz Hunor János polgármester nyitotta meg, majd azok végeztével az ünnepi megemlékező műsor következett. Ezt hagyományosan a székelykeresztúri iskolák egyikének diákjai szolgáltatják. Az ünnepi megemlékezést követő díszebéden tovább mélyíthettük informális kapcsolatainkat, és vázolhattuk fel a további együttműködésünk jövőbeli útjait. A délután folyamán polgármester úr kalauzolása mellett megtekinthettük a még renoválás alatt lévő „Gyárfás-kúriát”. Az épületet eredeti fényében, a felújításnak köszönhetően több művészettörténeti kuriózummal is kiegészülve állítják helyre. „Petőfi körtefájának”, nemzeti zarándokhelyünknek eddig is nagy becsben tartott, de most megújított környezete Székelykeresztúr újabb „ékszerdoboza” lesz.  A napot, szintén több mint egy évtizedes múltra visszatekintő módon, a „Mákvirágok” néptánccsoport gálaműsora zárta a zsúfolásig megtelt helyi színházban. A nemzethez, szülőföldhöz, a gyökerekhez való ragaszkodás Székelyföldön a mindennapokban is megélt, átélt gyakorlat, a magyarként való megmaradás érdekében ez nem is lehet másképpen. Ahogyan a műsor zárásaként a csoport vezetője Mátéfi Csaba megfogalmazta: „Mi nem igyekszünk (jól csinálni), mi csináljuk!”